Önmagadról, Gyerekekről

Hányadik testvér vagy?

Avagy miért hiábavaló azt mondani az elsőnek, hogy lazítson, a középsőnek, hogy ez nem verseny, és a legkisebbnek, hogy fogadjon szót?

Írtam már korábban is arról, milyen erős, láthatatlan kapcsolódás van a szülők és gyermekeik között. Felmenőink nemcsak a genetikájukat osztják meg velünk, hanem az érzéseiket, a teljes élethelyzetüket is. Ráadásként megkapjuk mellé az egész családot, mint meglévő rendszert, minden előnyével és hátrányával egyetemben, ami kikerülhetetlen hatással van az életünkre. Minden egyes nap.

“Hányadik testvér vagy?” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról, Gyerekekről

„Anyu, éjszaka bejön a szörny!”

A bátorság nem a félelem hiánya

Amíg a kisfiam nyári táborban volt, a négyéves kislányom egyedül aludt kettőjük közös szobájában. Első este sírva panaszolta, hogy fél elaludni, mert jönnek a szörnyek. Kezdődhetett hát a szörnyvadászat! “„Anyu, éjszaka bejön a szörny!”” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról, Gyerekekről

A te saját csokiboltod – az „önismeret-blabla”

Vannak, akik azt mondják, hogy az igazi önismeretre csak a beavatottak képesek. Hogy csak akkor lehet rá szert tenni, ha az ember jógázik, böjtöl, megtartóztatja vagy éppen meghaladja önmagát, hogy folyamatos erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy eljussunk abba a szent állapotba, ahol majd méltóvá válunk rá. Milyen szerencse, hogy ez nem igaz! Önmagunk megismeréséhez és megszeretéséhez nincs szükség semmi rendkívülire. “A te saját csokiboltod – az „önismeret-blabla”” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról, Gyerekekről

A gyereknek a szülő gondja fáj?

Sok gyerekkel találkozom a munkám során. A szüleik azért hozzák el őket, mert segíteni akarnak nekik, és azért is, mert – bevallottan vagy sem – sokszor az az érzésük, hogy a gyerek problémáit valahogyan ők okozzák. Mintha ők lennének azok, akik nem tudnak jó szülők lenni. Na de ez vajon tényleg így van?

“A gyereknek a szülő gondja fáj?” A teljes bejegyzés megtekintése

Gyerekekről

Ovikezdés – gondolatok, hogy könnyebben elengedd a félelmeidet (és a gyerekedet)

Hűvös a reggel, és szokatlanul korán indul. Lassan bandukoltok kettesben: te és a leendő óvodás. Elkezdődik valami, amit vártál is meg nem is, aminek örülsz is meg nem is, és amit tudsz is kezelni, meg nem is…

“Ovikezdés – gondolatok, hogy könnyebben elengedd a félelmeidet (és a gyerekedet)” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról

10 tuti kifogás, amivel eltereled a figyelmet önmagadról

Melyikben ismersz magadra?

Művészi szintre tudjuk emelni a hárítást, ha arról van szó, hogy törődnünk kellene saját magunkkal. Ahelyett, hogy az igazán fontos kérdéseket feltennénk magunknak, inkább menekülünk, kibúvókat keresünk, és észrevétlenül távolodunk attól a boldog élettől, amiről gyerekkorunkban álmodoztunk… Ideje, hogy lerántsuk a leplet az önsorsrontó hárításokról! “10 tuti kifogás, amivel eltereled a figyelmet önmagadról” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról, Gyerekekről

6 perc, és egy kávé…

…vagy ennél többet is megengedsz magadnak?

Szinte népbetegségnek számít a családanyák túlterheltsége és időhiánya. Vannak olyanok is közöttünk, akik nem is tudnak lazítani, és nem veszik észre, hogy ez hosszútávon mennyire káros. Miért és hogyan engedjük meg magunknak a kikapcsolódást a kismillió teendő közepette? Elmesélek egy történetet.

“6 perc, és egy kávé…” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról

Kineziológia – mi is az?…

Ha még nem jártál kineziológusnál, talán benned is megfogalmazódik a kérdés, hogy miért is jó oda elmenni, mi is történik ott tulajdonképpen. Ez egy kevéssé ismert módszer, kicsit talán megfoghatatlannak is tűnik. Ezért írok most róla, jobban mondva egy kis szeletkéjéről, a lehető legkevésbé tudományosan. Nem az a célom, hogy részletesen bemutassam, hanem hogy elhelyezzem a mindennapi életedben.

“Kineziológia – mi is az?…” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról

Mi köze a kukásautónak a kisimult idegekhez?

avagy a rendrakás fontossága

Kertes házban lakunk, ahová egy héten egyszer jár a kukásautó. Kedd esténként szoktuk kitenni a kapu elé a kukát, hogy szerda hajnalban elvihessék a tartalmát a megfelelő helyre. A foci EB lázában ez a mozdulat az egyik kedd este valahogyan elmaradt. Nem olyan nagy baj, gondoltam, hiszen nincs is még tele, és a családunk odafigyel arra, hogy ne termeljen túl sok szemetet. Ki tudjuk várni a jövő hét szerdát!

Nos, ebben kicsit tévedtem… “Mi köze a kukásautónak a kisimult idegekhez?” A teljes bejegyzés megtekintése