Önmagadról

Leszokni a kávéról, leszokni bármiről

Akik ismernek, tudják rólam, hogy szeretem a kávét. Lehetőleg feketén, legfeljebb egy leheletnyi tejjel, hogy érezzem a valódi ízét. Minőségi kávéfőző gépem van otthon, na meg egy French Press is, amiben a cold brew-t készítem nyáron. Van menő Boomerang kávéspoharam, és jelenleg négy különböző kávézóban van törzsvásárlói pontgyűjtő kártyám. Amelyekre már nem fogom az utolsó pecséteket megszerezni. Ugyanis nem iszom több kávét.

“Leszokni a kávéról, leszokni bármiről” A teljes bejegyzés megtekintése
Önmagadról

Melyik hangra hallgassak?…

Nemrég láttam egy nagyon mókás reklámot. A főszereplő kap egy bulimeghívást. Hirtelen felbukkanak körülötte saját maga különböző énjei – öten is –, és győzködni kezdik, egyfelől, hogy menjen el, másfelől, hogy maradjon otthon. Miután hősünk elfogyasztja a promotált terméket (egy Balaton szeletet), könnyedén meghozza a döntést. Hahaha, gondoltam. Öten?!? Ez vicces. Az enyémek vagy százan vannak. És nem lehet őket egy szelet csokival leszerelni.

“Melyik hangra hallgassak?…” A teljes bejegyzés megtekintése
Önmagadról, Gyerekekről

Nagykorú lett a kisfiam

Amikor elsőszülött gyermekem decemberben betöltötte a tizennyolcat, azzal nyugtattam magam, hogy semmi sem változott a 17 éves és 364 napos állapotához képest. De rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem egészen igaz. Mert ugyan eddig is jobbára önállóan intézte az ügyeit, de mostantól már formálisan sem kell engedélyt adnom neki semmihez, csak egyszerűen az „anyja neve” rubrikában fogok szerepelni a hivatalos iratokon, mint tájékoztató adat. Kikerültem a képből. Ha úgy dönt, akár el is költözhet a világ másik felébe, és én legfeljebb csak integethetek neki a zsebkendőmmel… Az eszemmel hiába koncentráltam eddig is arra, hogy a gyerekem nem a tulajdonom, egészen más élmény látni és tapasztalni ugyanezt a valóságban is.

“Nagykorú lett a kisfiam” A teljes bejegyzés megtekintése
Önmagadról, Gyerekekről

Amikor másodszor nem jutottunk el Granadába

Először azért nem jártunk sikerrel, hogy a város fölötti domb tetején elterpeszkedő, a világörökség részét képező csodaszép épületet belülről is megnézzük, mert spontán utazás keretében látogattunk oda, ahová 2 hónapra elővételben szokott minden jegy elkelni. Amikor azonban hónapokkal előre tervezve, gondos előkészületek után hiúsul meg az az utazás, amire olyannyira vágytunk, az nagyon tud fájni. Azt már tudom, hogy mit vett el tőlem a karantén. De hogy mi mindent ad, azt még csak most tapasztalom.

“Amikor másodszor nem jutottunk el Granadába” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról

Melyek a valódi vágyaid?

Ebben a rendkívül kiélezett, kontrollált helyzetben, amely most körülvesz bennünket, erőre kapnak, megmutatkoznak a vágyaink. Vannak köztük valódiak, ám olyanok is, amelyek csupán elfojtott érzelmekből fakadnak. Meg tudod-e őket különböztetni? Akarod-e őket kontrollálni, vagy inkább megadod magad nekik? És tudod-e, hogy mi jön azután?

“Melyek a valódi vágyaid?” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról, Gyerekekről

Hányadik testvér vagy?

Avagy miért hiábavaló azt mondani az elsőnek, hogy lazítson, a középsőnek, hogy ez nem verseny, és a legkisebbnek, hogy fogadjon szót?

Írtam már korábban is arról, milyen erős, láthatatlan kapcsolódás van a szülők és gyermekeik között. Felmenőink nemcsak a genetikájukat osztják meg velünk, hanem az érzéseiket, a teljes élethelyzetüket is. Ráadásként megkapjuk mellé az egész családot, mint meglévő rendszert, minden előnyével és hátrányával egyetemben, ami kikerülhetetlen hatással van az életünkre. Minden egyes nap.

“Hányadik testvér vagy?” A teljes bejegyzés megtekintése