Találós kérdés. Mi az: barna, a fűben lapul, és nem akarsz belelépni?
“Kutyagumi” A teljes bejegyzés megtekintése
“Múljon már el!”
– Avagy, mikor veszed észre, hogy nincs is veled semmi baj?
Az ember élete tele van olyan epizódokkal, amelyeket nem szeret maga körül, vagy éppen saját magában. Hányszor sóhajtasz fel egy-egy problémásnak tartott helyzettel kapcsolatban: „Mikor múlik már el végre?!” De ugye tudod, hogy nem fog? És azt vajon tudod, hogy ez miért nem baj?
““Múljon már el!”” A teljes bejegyzés megtekintése
A béke kicsiben kezdődik
Öt évvel ezelőtt vendégeskedett nálunk néhány napig egy ukrán fiú, Igor. Az angoltanárnő szervezésében az osztályával a fiamék osztályát jöttek meglátogatni, hogy megismerjék egymást és a várost, a magyar vendégszeretetet, és gyakorolják az angol nyelvet. A szállást és az ellátást mi szülők biztosítottuk a gyerekek és kísérőtanáraik számára. Igor mellett az egyik tanárnőt, Juliát is a mi családunk látta vendégül, ennek köszönhetően sok időt töltöttünk együtt. Napközben az iskola szervezett számukra közös programokat, esténként pedig én főztem nekik itthon hagyományos magyar vendégváró ételeket – csirkepaprikást nokedlivel, gulyáslevest, túrógombócot – amelyeket nagy lelkesedéssel kóstolgattak. Sokat beszélgettünk az akkori, korlátozott angoltudásunkkal, és nagyon sokat nevettünk. Kellemes társaság voltak, és úgy láttam, hogy ők is jól érezték magukat közöttünk.
Az utolsó együtt töltött nap délutánján a srácok a kertünkben fociztak, ami erre a célra sajnos nem elég nagy, így Igor megkérdezte, nincs-e a közelben valamilyen sportpálya, ahová kimehetnének. Nem az osztálytársakkal együtt, csak ő és az én fiaim. Jól van, gondoltam, végül is kimehetünk együtt a parkba, nincs messze, és van ott több kisebb foci- illetve kosárlabdapálya is. Julia éppen a tanártársaival csinált programot, egyedül viszont nem akartam elengedni a rám bízott vendéggyereket, így az akkor még bölcsődés kislányomat is kézenfogva, Igorral és a két fiammal kisétáltunk a parkba, hogy keressünk egy focipályát.
“A béke kicsiben kezdődik” A teljes bejegyzés megtekintése
Leszokni a kávéról, leszokni bármiről
Akik ismernek, tudják rólam, hogy szeretem a kávét. Lehetőleg feketén, legfeljebb egy leheletnyi tejjel, hogy érezzem a valódi ízét. Minőségi kávéfőző gépem van otthon, na meg egy French Press is, amiben a cold brew-t készítem nyáron. Van menő Boomerang kávéspoharam, és jelenleg négy különböző kávézóban van törzsvásárlói pontgyűjtő kártyám. Amelyekre már nem fogom az utolsó pecséteket megszerezni. Ugyanis nem iszom több kávét.
“Leszokni a kávéról, leszokni bármiről” A teljes bejegyzés megtekintése
Melyik hangra hallgassak?…
Nemrég láttam egy nagyon mókás reklámot. A főszereplő kap egy bulimeghívást. Hirtelen felbukkanak körülötte saját maga különböző énjei – öten is –, és győzködni kezdik, egyfelől, hogy menjen el, másfelől, hogy maradjon otthon. Miután hősünk elfogyasztja a promotált terméket (egy Balaton szeletet), könnyedén meghozza a döntést. Hahaha, gondoltam. Öten?!? Ez vicces. Az enyémek vagy százan vannak. És nem lehet őket egy szelet csokival leszerelni.
“Melyik hangra hallgassak?…” A teljes bejegyzés megtekintése
Nagykorú lett a kisfiam
Amikor elsőszülött gyermekem decemberben betöltötte a tizennyolcat, azzal nyugtattam magam, hogy semmi sem változott a 17 éves és 364 napos állapotához képest. De rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem egészen igaz. Mert ugyan eddig is jobbára önállóan intézte az ügyeit, de mostantól már formálisan sem kell engedélyt adnom neki semmihez, csak egyszerűen az „anyja neve” rubrikában fogok szerepelni a hivatalos iratokon, mint tájékoztató adat. Kikerültem a képből. Ha úgy dönt, akár el is költözhet a világ másik felébe, és én legfeljebb csak integethetek neki a zsebkendőmmel… Az eszemmel hiába koncentráltam eddig is arra, hogy a gyerekem nem a tulajdonom, egészen más élmény látni és tapasztalni ugyanezt a valóságban is.
“Nagykorú lett a kisfiam” A teljes bejegyzés megtekintése
Karácsony, 2020
avagy mikor fog a világ jóra fordulni?
Ha tavaly ilyenkor valaki azt mondta volna, hogy idén decemberben nemcsak az adventi kirakodó vásárok fognak elmaradni, de hatóságilag lesz tilos este 8 után még az utcára is kilépni, elhitted volna?
“Karácsony, 2020” A teljes bejegyzés megtekintése
Aki távolodik, közelebb jön
Ez nem egy szokványos írás. Hogyan kellene írnom arról, hogy meghalt az apám?… “Aki távolodik, közelebb jön” A teljes bejegyzés megtekintése
Amikor másodszor nem jutottunk el Granadába
Először azért nem jártunk sikerrel, hogy a város fölötti domb tetején elterpeszkedő, a világörökség részét képező csodaszép épületet belülről is megnézzük, mert spontán utazás keretében látogattunk oda, ahová 2 hónapra elővételben szokott minden jegy elkelni. Amikor azonban hónapokkal előre tervezve, gondos előkészületek után hiúsul meg az az utazás, amire olyannyira vágytunk, az nagyon tud fájni. Azt már tudom, hogy mit vett el tőlem a karantén. De hogy mi mindent ad, azt még csak most tapasztalom.
“Amikor másodszor nem jutottunk el Granadába” A teljes bejegyzés megtekintése
Melyek a valódi vágyaid?
Ebben a rendkívül kiélezett, kontrollált helyzetben, amely most körülvesz bennünket, erőre kapnak, megmutatkoznak a vágyaink. Vannak köztük valódiak, ám olyanok is, amelyek csupán elfojtott érzelmekből fakadnak. Meg tudod-e őket különböztetni? Akarod-e őket kontrollálni, vagy inkább megadod magad nekik? És tudod-e, hogy mi jön azután?
engedd magad 