Karácsony, 2020

avagy mikor fog a világ jóra fordulni?

Ha tavaly ilyenkor valaki azt mondta volna, hogy idén decemberben nemcsak az adventi kirakodó vásárok fognak elmaradni, de hatóságilag lesz tilos este 8 után még az utcára is kilépni, elhitted volna?

Decemberben, bármennyi év végi intézkednivalónk van is, mindig ott a szívünkben az ünnep ígérete. Körülleng minket a karácsony hangulata, amikor megpihenünk, megölelgetjük a szeretteinket, és elégedetten visszatekintünk az elmúlt évre… Csakhogy idén nem ez történik. Ez a 2020 más.

Idén nehezen érkezik az ünnepi hangulat, igaz? Pedig nincs itt a világvége.

Kit így, kit úgy sújtott ez az idei év. Nem vagyok kivétel én sem. Rengeteg dolog történt, ami a kedvünket, az élethez való alapvető hozzáállásunkat a béka feneke alá küldte. Az életterünk beszűkült, és továbbra is csak egyre korlátozottabbá válik, anélkül, hogy a fényt látni lehetne az alagút végén. Itt ez a járvány, amitől talán félünk, talán nem, de a mindennapjainkat mindkét esetben meghatározza. De ha a vírus még nem volna elég, ez az éles helyzet lerántotta a leplet rengeteg más csúfságról – kint a világban, és bent, önmagunkban is.

Teljesen érthető reakció volna bárki részéről, ha egyszerűen kitűzné a fehér zászlót a világ ellen, és elvonulna remetének egy lakatlan szigetre.

Legtöbbünk kétségbeesetten keresi a biztonságot ebben a felfordult világban – de a biztonság, a boldogság, az igazság nincs ott, ahol keressük. Téved az, aki azt hiszi, hogy majd akkor lesz újra boldog, amikor minden visszaáll a régi kerékvágásba. Az idő nem forog visszafelé. Tulajdonképpen nincs is olyan, hogy „régi kerékvágás”. A világ egyszerűen egy másik arcát mutatja most – ami nem rosszabb, nem jobb, csak más, mint amit eddig láttunk belőle (és biztos vagyok benne, hogy van még egyéb is a tarsolyában).

Mindennek ellenére, nem fordult fel teljesen a világ, csak egy kicsit felkavarodott. Most olyanok vagyunk, mint az érlelődő must a hordóban: a benne található anyagok elkezdtek átalakulni, közben felszabadulnak a buborékok, fortyog az egész hordó… Ha valaki most kóstolná meg a tartalmát, elrontaná vele a gyomrát. Ki kell várni, amíg az átalakulás végbemegy! Lehet, hogy hosszúnak tűnik az idő, amíg minden megváltozik – de a folyamat elkezdődött, már nem lehet megállítani. Amikorra kiforrja magát a keverék, a mustból valami új jön majd létre, egy egészen más természetű, értékes nedű. A folyadék megtalálja az egyensúlyt, egy új egyensúlyt, és soha többé nem lesz már olyan, mint korábban volt.

Az átalakulás akkor is végbemegy, ha te nem akarod. Az egész világ megváltozik. Ebbe a változásba pedig bármi belefér. Egy vírus miatt bezárják az iskolákat, de megtanulunk Zoom-on kapcsolódni. Barátokról derül ki, hogy nem is annyira érdemesek, és ismeretlenekről, hogy odaadóbbak a vártnál. Elveszítünk egy csomó lehetőséget, de rádöbbenünk, hogy valójában mindenünk megvan, amire szükségünk van.

És bármennyire súlytalannak és kívülállónak is érzed magad néha, a világba te is beletartozol, olyannyira, hogy azt az oxigént szívod be, amit a fák fújtak ki. Belegondoltál már valaha, hogy ez milyen erős kapcsolódás? Nem tudsz más levegőt szívni, mint ami az orrod előtt van. Nem tudsz mást csinálni, mint a világ ritmusára lélegezni. A világ most koronavírust köhög magából, és klímaváltozást, amerikai elnökválasztást, EU költségvetés vétót, családi válságokat, és csupa egyéb kellemetlenséget… Van más lehetőséged, mint nagy levegőt venni, és részt venni a játékban? Akármilyen rossz is most a lapjárás, hidd el, hogy a baj el fog múlni! Mindig minden megoldódik, eddig is mindig minden rendbejött. Nincs okod bizalmatlanságra az élettel szemben. A történelem során korábban is voltak járványok, háborúk, érdemtelen politikusok, rossz döntések – és szerető családok, értékes barátságok, zseniális megoldások és örömteli pillanatok is, egyaránt. A Föld egyszerűen csak forog tovább.

Arra figyelj, ami az orrod előtt van, semmi más miatt nem kell aggódnod! Nem kell a világot egyedül, egyik napról a másikra megváltoztatnod. Ugyanúgy nem tudod a vírusokat, a külpolitikát, vagy az időjárást sem irányítani, mint ahogy mondjuk a szomszédodat sem… Teljesen rendjénvaló, ha tehetetlennek érzed magad, hiszen ez nem is feladatod. Arra irányítsd a figyelmed, ami a te saját hatásköröd. Az pont elég.

A Földnek mindig van olyan oldala, amelyik éppen nem a Nap felé néz – de elég 12 órának eltelnie, hogy ez megforduljon. Ahelyett, hogy az ebben az évben történtek, vagy a világ sorsa felett aggódnál, inkább fordulj önmagad irányába! Engedd meg magadnak, hogy te is “érlelődj”, hogy változz, hogy megismerd az árnyékos oldaladat is! Légy őszintén az, aki vagy! Hiszen így is – úgy is az vagy, nem igaz? Nem is lehetsz más.

Azt már biztosan tudod, hogy nem kell tökéletes bejgli és szobabicikli a fa alá ahhoz, hogy az ünnep szép legyen. De azt is észre tudod-e venni, hogy nem kell megszűnnie a kijárási tilalomnak, sem a gazdasági recessziónak ahhoz, hogy jól érezd magad? Legyen olyan ez az idei december, amilyen! Engedd meg, hogy eltérjen a korábbiaktól! Ne keresd a megszokott kapaszkodókat: a hóesést, az adventi vásárt, a céges karácsonyi bulikat… Az ünnepi hangulatot másban is meg lelet találni. Figyelj arra, ami ténylegesen körülvesz, ami már megvan, ami az orrod előtt van, csak eddig nem tulajdonítottál neki fontosságot.

Mi olyat láttál meg ebben az évben, ami csak ebben a valószerűtlennek tűnő, kiélezett helyzetben vált észrevehetővé? Látod, hogy milyen erős vagy? Hogy milyen szerencsés vagy?

A világnak nem kell jóra fordulnia – mert már jó.

Az egyetlen dolog, ami mindannyiunknak megadatik, és nem változik soha, az a létezés maga.