Önmagadról, Gyerekekről

Amikor másodszor nem jutottunk el Granadába

Először azért nem jártunk sikerrel, hogy a város fölötti domb tetején elterpeszkedő, a világörökség részét képező csodaszép épületet belülről is megnézzük, mert spontán utazás keretében látogattunk oda, ahová 2 hónapra elővételben szokott minden jegy elkelni. Amikor azonban hónapokkal előre tervezve, gondos előkészületek után hiúsul meg az az utazás, amire olyannyira vágytunk, az nagyon tud fájni. Azt már tudom, hogy mit vett el tőlem a karantén. De hogy mi mindent ad, azt még csak most tapasztalom.

“Amikor másodszor nem jutottunk el Granadába” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról, Gyerekekről

Hányadik testvér vagy?

Avagy miért hiábavaló azt mondani az elsőnek, hogy lazítson, a középsőnek, hogy ez nem verseny, és a legkisebbnek, hogy fogadjon szót?

Írtam már korábban is arról, milyen erős, láthatatlan kapcsolódás van a szülők és gyermekeik között. Felmenőink nemcsak a genetikájukat osztják meg velünk, hanem az érzéseiket, a teljes élethelyzetüket is. Ráadásként megkapjuk mellé az egész családot, mint meglévő rendszert, minden előnyével és hátrányával egyetemben, ami kikerülhetetlen hatással van az életünkre. Minden egyes nap.

“Hányadik testvér vagy?” A teljes bejegyzés megtekintése