Önmagadról, Gyerekekről

A te saját csokiboltod – az „önismeret-blabla”

Vannak, akik azt mondják, hogy az igazi önismeretre csak a beavatottak képesek. Hogy csak akkor lehet rá szert tenni, ha az ember jógázik, böjtöl, megtartóztatja vagy éppen meghaladja önmagát, hogy folyamatos erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy eljussunk abba a szent állapotba, ahol majd méltóvá válunk rá. Milyen szerencse, hogy ez nem igaz! Önmagunk megismeréséhez és megszeretéséhez nincs szükség semmi rendkívülire.

Azok is tévednek ugyanakkor, akik azt mondják, hogy ez az „önismeret-blabla” egy túllihegett fogalom, amire törekedni szükségtelen időfecsérlés, semmi értelme és jelentősége nincs a hétköznapi életben. Mert az önismeret fontos, csak nem olyan formában, ahogyan azt a legtöbb ember keresi.

Rengeteg bölcs (vagy annak ható) idézet kering a közösségi fórumokon, amelyek kiváltképp gyönyörűen mutatnak naplementés háttér előtt. Mindnyájan érezzük, hogy ezek jó szándékból születnek és nagyon fontosak, de azt csak kevesen merik bevallani maguknak, hogy halvány gőzük sincs róla, hogyan is lehetne az olvasottakból bármit a gyakorlatba átültetni. Hogyan is tudnánk közelebb kerülni saját magunkhoz? És mit kezdjünk azzal, amit ott találunk?

Ha a gyerekeim megkérdeznék tőlem, mit kell csinálniuk ahhoz, hogy szeressenek önmaguk lenni, nekik valahogy így magyaráznám:

Képzeld el, hogy van egy saját csokiboltod! Éppen olyan méretű és pont olyan hangulatú, amilyet szeretnél. Végeláthatatlanul hosszú polcok telis-tele bonbonokkal, pralinékkal, táblás és tömbös csokoládékkal, van forró csoki és csokifagyi, szaloncukor és csokitojás, kézműves portéka, egyesével csomagolt, különleges meglepetések. És ez bizony nem Gombóc Artúré, csakis egyedül a tiéd! Nyami! 🙂

chocolates-491165_1920

Van azonban egy sajátossága is: hát, izé… nem mindegyik jóízű.

A csokiboltban ugyanis mindenhol te magad vagy: az életed pillanatai vannak bonbon formába öntve. Az anyád, az apád, a gyerekeid, mind egy-egy bonbon, meg a könyv, amit legutóbb olvastál, a bunkó sofőr, aki nem adta meg az elsőbbséget, a kedves idegen, aki előreengedett az ajtóban, meg a hatéves szülinapod, meg a mai nap is, mind egy-egy falatka.

Neked pedig az a feladatod, hogy megedd őket, egytől-egyig, szépen egymás után.

Nagy tévedés, hogy csak a finomak érnek köztük bármit is. Nem akkor csinálod jól, ha szüntelenül a legízletesebbet keresed, nem az a cél, hogy elkerüld a rosszízűeket. Mindegyik a tiéd, nemcsak a jóízűek, hanem a furcsák és a kellemetlenek is. A boltod kínálata nagyon sokszínű, mert az élet is az. Különböző alakú bonbonok, más az ízük, más élményt nyújt valamennyi. Kívülről nem mindig látszik, hogy mit rejt a belseje. Lehet, hogy kézbe sem akarnád fogni, de mikor mégis megkóstolod, korábban soha nem tapasztalt, fantasztikus ízt érzel. És olyan ínycsiklandó pralinéval is találkozhatsz, amit kóstolás után legszívesebben kiköpnél, és még fogat is mosnál utána 😛 Ez teljesen normális. Mindannyiunk csokiboltjában találhatóak ilyen agyafúrt példányok.

Van, amelyik nem ízlik, bizony sok ilyen van. És van olyan is, amikor hirtelen olyan sokat eszel, hogy megfájdul a hasad, bizony ez is megtörténik. Van, amelyiket jobban fogod kedvelni a többinél, ez is természetes, mindenkinek van kedvence. De csak úgy eheted meg az egész készletet, csak úgy élheted át az életedet, az első másodperctől az utolsóig, hogy mindent megkóstolsz. Ez kell ahhoz, hogy eljuss önmagadhoz.

Beleharaptál valami olyanba, ami nem ízlik? Na, hát ez akkor most ilyen volt. Semmi vész! Ha lenyelted, lépj tovább! Kóstold meg bátran a következőt! Még ott vár rád száz és száz másik. Az élet szeretettel készítette őket számodra. Ne ragadj le egyiknél vagy másiknál, mert vár rád a következő – az életed következő pillanata, amelyik másmilyen lesz, mint az előzőek voltak.

Úgy ismerheted meg önmagadat, hogy megízleled a csokiboltod teljes kínálatát, és hagyod, hogy az ízek hassanak rád. Nem menekülsz a rosszízűektől és nem kajtatod a legjobbat, hanem átélsz minden egyes falatkát. Látod, ebben nincs semmi rendkívüli! Mégis hatalmas bátorság kell hozzá – de igazából nem kell hozzá semmi sem. Semmi olyan, amivel már most ne rendelkeznél. Most még öntudatlanul eszegetsz naphosszat, és köpdösöd kifelé, ami nem ízlik. Mi lenne, ha inkább teljes átéléssel kóstolgatnál? Ha nem kerülnéd el a gyanús darabokat, hanem azokat is lenyelnéd? Ha nem tolnád el magadtól gondolkodás nélkül az életed azon pillanatait, amelyek nem tetszenek, hanem kíváncsi lennél rá, hogyan is hatnak rád? Mert minden adag csoki, azaz minden, ami történik, segít neked megismerni önmagadat.

artisan-2923234_1280

Ha a gyerekeim megkérdeznék tőlem, hogyan is kell élni az életet, nekik biztosan így magyaráznám. De a gyerekek nem kérdeznek ilyet, mert tudják maguktól is. Csak mi felnőttek felejtettük el, hogy nem kell mindennek finomnak lennie. Az édes csoki is ízletes és a keserű is, csak máshogyan. Hiszen mindent csak „úgy érzünk”, és a következő percben máshogy fogjuk érezni. Az egyik pillanatban majd’ belehalunk, aztán mégse halunk bele.

Nem az a fontos, hogy miért nyúlsz egyik vagy másik bonbon után, nem az a fontos, hogy tetszetős-e a külseje, nem az a fontos, hogy mások mit szólnak, hogy ezt vetted le a polcról – csakis az íze a fontos, és az érzés, amit benned kelt. Mert a tiéd. És nem kell finomnak lennie ahhoz, hogy értékes legyen.

.

1 című bejegyzés “A te saját csokiboltod – az „önismeret-blabla”” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s