Önmagadról

10 tuti kifogás, amivel eltereled a figyelmet önmagadról

Melyikben ismersz magadra?

Művészi szintre tudjuk emelni a hárítást, ha arról van szó, hogy törődnünk kellene saját magunkkal. Ahelyett, hogy az igazán fontos kérdéseket feltennénk magunknak, inkább menekülünk, kibúvókat keresünk, és észrevétlenül távolodunk attól a boldog élettől, amiről gyerekkorunkban álmodoztunk… Ideje, hogy lerántsuk a leplet az önsorsrontó hárításokról!

Bevallom, azért tudom könnyen megérteni az elterelő kifogásokat, mert a legtöbbjüket én is használtam annak idején. Pedig így visszatekintve már nagyon furcsának tűnik, hogy volt olyan idő valaha is, amikor nem voltam fontos magamnak.

Bár a lista még jócskán bővíthető, az alábbiak a legáltalánosabb elterelő gondolatok, amelyekkel találkozni szoktam.

branch-73326_640

1. „Igazán nincs semmi baj! Jól vagyok!”

Ezt mondod fennhangon, és közben abban reménykedsz, hogy ha nem veszel tudomást a problémáidról és mások elől is sikerül eltitkolni őket, akkor előbb-utóbb megszűnnek maguktól. El kell hogy keserítselek: ennek sajnos általában az ellenkezője történik. Ha besöpröd a szőnyeg alá a gondjaidat ahelyett, hogy szembenéznél velük, akkor a kupac szépen, megállíthatatlanul növekedni fog, egészen addig a pillanatig, amikor már nem tudod kikerülni, és hasraesel benne. Akkor pedig nemcsak az esés fog fájni, utána még el is kell takarítanod a romokat…

Ha azokkal is elhiteted, hogy minden rendben, akik segíthetnének rajtad, akkor megfosztod magad attól a lehetőségtől, hogy megoldódjon a problémád. Ha azonban emellett még saját magadat is megtéveszted, akkor ezzel csak egyre messzebbre tolod azt az időt, amikor békében élhetsz önmagaddal és a világgal. Légy inkább őszinte! Legalább magadhoz!

2. „Nincs időm magammal foglalkozni, ezer más dolgom van!”

A folyamatos pörgés tökéletes figyelemelterelő módszer, de rettenetesen kimerítő. A szervezeted nem fogja ezt örökké tűrni. Mi lesz, ha egyszer valami komoly betegséggel fog tiltakozni az igénybevétel ellen? Nem tudhatod előre, hogy mikor emeli fel a fehér zászlót, de amikor megtörténik, kénytelen leszel takarékra tenni magadat. Nem volna jobb a kórház helyett egy általad megválasztott helyen és időpontban beiktatni az önmagaddal való törődést?

Ami pedig még rosszabb: sohasem fogsz a végére jutni a rengeteg teendődnek. Mert mindig jönnek újabbak és újabbak, és az idő bizony észrevétlenül eljár feletted. Ha mindig túl akarsz lenni valamin, mielőtt odafigyelnél magadra, akkor egyszer csak azt fogod észrevenni, hogy először a fiatalságodon leszel túl, aztán már az életeden is… Tudod, mikor jön el a legmegfelelőbb pillanat a változtatásra? MOST.

3. „Van ugyan néhány problémám, de simán megoldom őket egyedül!”

Akkor vajon miért olvasod ezt a cikket? 🙂

Nem vagyunk egyedül, az ember szociális lény. Egymásra vagyunk utalva. Még az élsportolók sem kizárólag a saját erejükből állnak a verseny végén a dobogóra. A saját munkájukat természetesen ők teszik bele, de az edzőjük segítsége nélkül nem jutnának el ugyanoda. A gyúróról, sportorvosról, dietetikusról nem is beszélve, akik mind hozzájárulnak a sikerhez. Ha egy világbajnok elfogadja a segítséget, akkor te miért ne tennéd?

Aki gödörben van, talál maga körül segítő kezet, akibe belekapaszkodva kijuthat onnan. És legközelebb már ő fogja a kezét nyújtani másnak, akinek szüksége lesz rá. Aki maga is volt már hasonló helyzetben, különösen értékes tapasztalatokkal tud segíteni. Ne hagyd kihasználatlanul! Érdemes támaszkodni rá.

4. „Jó lenne változtatni, de félek attól, hogy akkor mi fog történni!”

A megszokás olyan biztonságos. Megnyugtató, kiszámítható. A jelen helyzetedet már ismered minden oldaláról. Érzed ugyan, hogy nincs rendben, de félsz rátekinteni az igazságra, mert akkor új szabályok szerint kellene játszanod. Ki tudja, mi lenne a következménye? A fantáziád igazán határtalan, amikor a rosszabbnál rosszabb forgatókönyveket vetíti eléd… Amit nem ismerünk, az sokszor félelmetesnek tűnik – pedig semmi más, pusztán még ismeretlen.

A változás az élet velejárója. A természetben semmi sem állandó, még a kősziklák vagy a hegyek sem. Változni mindenképpen fogsz, ha akarsz, ha nem. Sokkal szerencsésebb, ha ebben aktív szerepet vállalsz, így lesz beleszólásod a sorsodba. Eleinte ijesztőnek tűnhet elhagyni a megszokásokat, de ez a befektetés bőségesen megtérül. Tudod: elérni úgy lehet valamit, hogy az ember elindul feléje!

5. „Én másokkal törődöm, nem magammal!”

Nagyon belénk van nevelve, hogy nem szabad önzőnek lenni. Szép feladat másoknak adni, ez kétségtelen, ha azonban erőn felül történik, az nem vezet jóra. Az önfeláldozás nemes gesztus, de a testi és az érzelmi egészségre nézve is veszélyes, ha állandóvá válik.

Ha tökéletes szintre szeretnéd emelni az önfeláldozást, és ezt őszintén teszed, semmiféle viszonzást nem várva, akkor válassz olyan hivatást, ahol ezt gyakorolni tudod, embertársaid javára! Ha azonban titokban rosszul esik, hogy nem viszonozzák, esetleg nem is értékelik az áldozataidat, ha mélyen a lelkedben bánt ez az egyensúlytalanság, akkor legjobb lesz, ha abbahagyod az önámítást! A családtagjaidnak sem tesz jót, ha a te károdra kapják meg a figyelmet és a törődést. Adj nekik is lehetőséget, hogy megérezhessék, milyen érzés adni! Ez úgy kezdődik, hogy te megtanulsz elfogadni. Legelőször a saját figyelmedet – önmagad irányába.

6. „Nem érdemlem meg a magamra fordított figyelmet.”

Ez az előző önsorsrontó gondolat kistestvére. Nincsen semmi alapja, mégis rengetegen a magukévá teszik.

Ugyanolyan értékes vagy, mint a többi ember, de ezzel saját magadnak kell tisztában lenned! Ha a környezetedtől várod a visszaigazolást, megerősítést, hogy szép vagy, okos vagy, szerethető vagy, jól csinálod, amit csinálsz, de közben te magad ezt nem hiszed, akkor még száz vagy ezer ember szeretete és figyelme sem lesz elég számodra! Lyukas dézsába fogják önteni. Ugyanis mástól nem tudod megkapni azt, ami saját magadtól hiányzik!

Az önmagunkra való odafigyelést semmi sem pótolhatja. Anélkül nincs változás, nincs elfogadás, nincs előrehaladás – és nincs boldogság sem. Ahhoz, hogy tisztában légy önmagad értékeivel, rá kell szánnod az időt és az energiát, hogy megismerd magadat! Ez nehéz lehet, ha még sohasem csináltad, de hidd el, nagyon izgalmas!

7. „Nem hiszek benne, hogy nekem valaha is jobb lesz.”

Mint ahogy a te életedet nem tudja más élni helyetted, hinni sem tud helyetted senki más. Azt neked kell. És az fog történni, amiben hiszel. Ha úgy hiszed, neked nem adatott más élet, akkor minden úgy is marad, mint eddig volt.

De ha úgy hiszed, neked is jogod van megpróbálni, és abban is hiszel, hogy a kitartó próbálkozás jutalma az eredmény, akkor nyugodtan bízhatsz benne, hogy mindezt a saját bőrödön is meg fogod tapasztalni! Hinni neked kell – de nem olyan nehéz, mint most gondolod! És minden másban kaphatsz segítséget.

8. „Mit fognak gondolni rólam mások?”

Mindenki a saját életéért felelős. Attól, hogy a többieknek esetleg rendben van (vagy annak tűnik) az élete, te semmivel sem vagy kevesebb. Ha nehéz helyzetben vagy, és egyedül nem tudod megoldani, nyugodtan kérj segítséget!

A segítségkérés a belső erő jele. Azé, hogy fel mered vállalni a jelenlegi helyzetedet, bölcs rálátással megállapítod, hogy fordulóponthoz érkeztél, és élsz azzal a lehetőséggel, hogy a változtatáshoz segítséget is kaphatsz. És ha élsz a lehetőséggel és elindulsz egy örömtelibb úton, ha a felszín, a külsőségek, a mások elvárásának teljesítése helyett ténylegesen önmagadra, önmagadba figyelsz, a többiek egy idő után azt fogják kérdezgetni: „Ejha, de jól nézel ki! Hogy csináltad?”

9. „Nekem már úgyis mindegy. Túl késő.”

Ami eddig történt, megtörtént. Továbblépni mindig van esély. El kell engedned a régit és meg kell barátkoznod az újjal – ehhez mindig, de mindig idő kell! Mindenki máshogyan és más ütemben dolgozza fel a veszteséget, a kudarcot. Ez természetes folyamat, megvan a helye és az ideje az életben. Légy tudatában, hogy minden állapot – még a legreménytelenebbnek tűnő is – időleges! Amikor már elég mélyen mártózol meg a búbánatban, eljön a pillanat, amikor megérted, hogy onnan már nem visz előre sem az önsajnálat, sem önmagad vagy mások hibáztatása.

Ami történt, megtörtént, azon változtatni már nem lehet. Amit meg tudsz változtatni, az az életed hátralévő része! Amíg még dobog a szíved és lélegzel, addig mindig van lehetőség a változásra. Külső segítséggel, hozzáértő odafigyeléssel könnyebben fog menni.

10. „Változni időigényes és nehéz. Nem tudok várni. Nem tudok erőfeszítést tenni.”

A felgyorsult XXI. század azt diktálja, hogy mindig, minden azonnal kelljen, a megoldás pedig rögtön készen legyen. Pedig a világ nem így működik. Mindennek megvan a maga ideje. A gyümölcsfák már kora tavasszal kivirágoznak, de a virágból csak nyár végére lesz gyümölcs, mert addig meg kell kapnia mindazt a tápanyagot, napsütést, törődést, amire az éréshez szüksége van. Attól, hogy a hipermarketek polcain az év szinte minden szakában kaphatóak gyümölcsök, még nem szabad elfelejteni, hogy az áprilisban kapható szőlő ugyanúgy hónapok alatt vált szüretelhetővé, mint a szeptemberi, csak éppen nem idehaza.

Az éréshez, a változáshoz emellett erőfeszítés is szükséges. A sikeres (és nemcsak annak látszó) emberek jól tudják ezt. A kívülálló számára sokszor nem is látható, mennyi munka van az eredményeik mögött. Támaszt, útmutatást, pártfogókat mindig találsz, ha keresel, de a magad részét neked kell beleadni. Szerencsére nem áll mögötted senki stopperrel és teljesítménymérővel, hogy ellenőrizze a haladást! Csak saját magadnak tartozol felelősséggel. Bármilyen kis erőfeszítést teszel, annak meglesz az eredménye. Haladj a saját tempódban és azzal az erőbedobással, amire képes vagy! El fogod érni a célodat.

tropical-beach-1149937_1920

Hogyan is törődj hát önmagaddal? Látszatmegoldások mindig vannak: egy gyorsan lezavart wellness hétvége, egy görbe este a kollégákkal, egy új hajszín vagy új ruha… Átmenetileg úgy tűnhet, hogy feldobják az életedet. De ha közben nem veszed észre a saját, valós, igazi igényeidet, az körülbelül ahhoz fogható, mintha megpróbálnál sajtos talléron élni. Ha éhes vagy, bekaphatsz pár falatot belőle, az éhségedet csillapítani fogja, de igazi tápértéke nincs. Mint ahogy a szervezetednek is valódi táplálékra van szüksége, a lelkedet sem tudod hosszútávon instant megoldásokkal kiegyensúlyozni.

Hagyj fel a hárítással, és vedd végre észre magadat! Az életed a tiéd. Te tudsz rajta változtatni, senki más. De nem vagy egyedül! Vannak sokan, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint te, és olyanok is vannak, akik a kezüket nyújtják. Fogd hát meg a segítő kezet, és lépd meg a saját lépéseidet! Ha egyszer rájössz, hogyan kell csinálni, többé már nem felejted el. Ha elkezdtél önmagaddal törődni, egyre könnyebben megy majd. Egyre jobb barátságba kerülsz saját magaddal, egyre jobban fogod érezni magad. És visszatekintve már nem fogod érteni, hogyan fordulhatott elő, hogy volt olyan idő valaha is, amikor nem voltál fontos magadnak.

1 című bejegyzés “10 tuti kifogás, amivel eltereled a figyelmet önmagadról” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s