Hogyan mássz ki a mély, sötét gödörből?…

Egész jól belejöttél az életedbe. Nem megy ugyan minden simán, de tudod kezelni a felmerülő problémákat. Úgy látod, megy ez neked.

És akkor történik valami igazán megrázó, ami a földbe döngöl. És nem értesz semmit.

Hatalmas pofont kapsz az élettől. Beomlik a lábad alatt a talaj, és olyan mélyen találod magadat, ahová legmerészebb rémálmaid sem vittek. “Hogy történhetett ez? És éppen velem? Hogyan kerültem én ide?” – kérdezed kétségbeesetten. “Erre nem szolgáltam rá!!”

Akár olyan megrázkódtatás ért, amihez hasonlóval találkoztál már korábban, akár egy eddig ismeretlen csapás sújtott rád, a lényeg ugyanaz: nem számítottál rá. Váratlanul történt, előzmény nélkül. Próbálod fejben visszatekerni az életedet, keresed, hogy mivel érdemelted ki, de nem találsz elfogadható magyarázatot. Lehet, hogy nem csináltál mindent jól eddig, de nagyon igyekeztél. Lehet, hogy nem volt minden döntésed tökéletes, de legjobb tudásod szerint élted az életedet. Beleadtad minden erődet, ami csak volt. Megpróbáltál megbocsájtó lenni, amikor arra volt szükség. Megpróbáltál bátor lenni, amikor nehéz idők jöttek. Megpróbáltál kitartani, amikor a nehézség nem akart szűnni. Megpróbáltál nem bántani másokat, értékelni a szépet és a jót magad körül, még olyankor is, amikor ez nehéznek bizonyult. Mindannak, ami mögötted van, annak a sok erőfeszítésnek, küzdelemnek, munkának, egyszerűen nem lehet az eredménye ez a mostani helyzet!

Látod magad körül a többi embert, akiknek ránézésre semmi baja nincsen (vagy ha van is, nem érhet fel a tiédhez), és már nemcsak a sorsra haragszol, hanem a gondtalannak tűnő embertársaidra is. Ez annyira, de annyira igazságtalan! Csak fekszel odalent, nyomorultul, csalódottan, és fogalmad sincs, hogyan kelhetnél fel. A fájdalom felemészti az erődet, testileg-lelkileg megvisel. Talán szégyelled is, ami történt, vagy csak azt restelled, hogy térdre kényszerített. Talán nem is beszélhetsz róla másoknak, magadban kell tartanod az érzéseidet, és ez megsokszorozza az amúgy is piszok nehéz terhedet. Mérhetetlenül magányosnak érezheted magad. De még ha van is kihez fordulnod, akkor is érezheted úgy, hogy senki sem ért meg.

De miért is olyan hihetetlen ez? Hiszen egyetlen másik ember sincs, aki pont ugyanolyan volna, mint te! A világon mindenki egyszeri és megismételhetetlen. Egy másik ember, még ha közel is áll hozzád és hasonlít is rád, nem ugyanazokat a tapasztalatokat élte át, nem ugyanolyan a személyisége, nem ugyanazok a lehetőségei és a korlátai. Más nem képes helyetted megoldani a problémádat, nem tudja megmondani, hogyan dolgozd fel a fájdalmadat. Csak te magad vagy erre képes.

Ne hidd, hogy másoknak nem fáj, hogy nekik sokkal jobb lapokat osztott az élet… Attól, hogy a többieknek látszólag nincs ilyen gondjuk, te még nem vagy rosszabb. Nekik másmilyen terhük van, és hidd el, az sem könnyebb… Mindenkinek megvan a maga sorsa, a maga fájdalma, amit a maga módján próbál feldolgozni. Ez a kívülállók számára sokszor láthatatlan.

Az egyedüllét természetes dolog. Nem probléma, hanem kiindulópont. A jó hír az: ha nem is találsz másoknál tökéletes megértésre, az elfogadás és az együttérzés a legtöbbször elég támogatást ad ahhoz, hogy megtaláld a megoldás útját.

A legsötétebb mélységből is segíthet kikecmeregni, ha szépen apránként haladva, önmagadra figyelve, az alábbi lépéseket követed:

1. Vedd észre, hogy a nap továbbra is felkel!

Veled súlyos dolog történt – de a világ megy tovább. Minden szereplője körülötted éli tovább az életét. Nem állt meg semmi más, csak te, és te is csak egy kis időre. Majd menni fogsz tovább. Még ha most nagyon nehéz is, akkor is van tovább. Bele fogsz jönni ismét. Beszívod a levegőt, azután kifújod. Hagyj időt magadnak arra, hogy ezt észrevedd!

2. Hagyj fel a miértek kutatásával!

Éppen elég, hogy megtörtént az, ami megtörtént. A vádaskodás, a felelős keresése ugyanúgy zsákutcába visz, mint az önvád és a bűntudat. Nem az a kérdés, hogy miért történt mindez, hanem az: Innen most hogyan tovább? A miértre lehet hogy később, akár évek múltán, váratlanul megkapod a választ. Ha viszont most töprengsz rajta, akkor biztosan túlgondolod. Rossz irányba fecsérled el az erődet, amire szükséged lenne a továbblépéshez.

3. Vedd számba mindazt, amid van, és támaszkodj rá!

Tudatosítsd magadban a helyzetedet! Mit élsz át most éppen? Éreztél-e már hasonlóan valamikor korábban? Akkor mi segített? Mi az, amire mindig számíthatsz, amire támaszkodhatsz, akár magad körül, akár saját magadban?

4. Keress hasonlót!

Beszélj a barátaiddal, szeretteiddel, akkor is, ha csak részben értenek meg – akkor is sokat tudnak segíteni. Keresd olyan emberek társaságát, akik már keresztülmentek a tiédhez hasonló traumán! Nem biztos, hogy nálad is az vezet majd megoldásra, ami őket kisegítette a gödörből, de már az is hatalmas erőt tud adni, ha rádöbbensz, hogy a problémád nem egyedi. Ahogy másoknak is sikerült ilyen mélyről kikecmeregniük, ugyanúgy te is meg fogod tudni oldani.

Ha nem szívesen tárod fel a részleteket egy ismerősnek, akkor keress külső segítséget!

5. Nézz szembe az érzésekkel!

Lassan az egész társadalmunk arra épül, hogyan bagatellizáljuk a lelki nehézségeket, hogyan kerüljük ki, hogy foglalkozni kelljen velük. A közvélekedés szerint segítséget csak a gyengék kérnek, szakemberhez csak a dilisek fordulnak, az érzésekkel szembenézés pedig nagy marhaság… Pedig az igazság az, hogy saját magunk elől sajnos nem lehet elmenekülni. Ideig-óráig úgy tűnhet, hogy el tudjuk nyomni a lelkünk hangját – például jó sok munkával, alkohollal, vagy éppen túlzásba vitt sporttal, evéssel, számítógépes játékokkal, bulizással… Ha azonban a lelkünk hangjára nem hallgatunk, majd a testünk fog jelezni előbb-utóbb. Nem jó azt megvárni.

Sokan lesajnálják azokat az embereket, akik fontosnak tartják a saját lelki nyugalmukat. Pedig hatalmas belső erő kell ahhoz, hogy valaki be merje vallani magának, hogy változtatni szeretne, és ehhez segítségre van szüksége! Aki egy lelki nehézséggel szembesülve nem pótcselekvésekbe menekül, hanem saját kezébe veszi a sorsát, maximális tiszteletet érdemel. Fordulj hát önmagad felé bizalommal és szeretettel, és engedd, hogy megmutatkozzon mindaz, amit ez az esemény kihoz belőled!

6. Indulj tovább!

Tedd meg az első lépéseket a mindennapi életbe való visszatéréshez, az életed folytatásához! Olyan dolgokat végezz, amelyeknek örülsz, amelyektől jól érzed magad, amelyek emelnek téged! Ehhez nem árt, ha jó barátságban vagy saját magaddal.

Kezdetben ne tűzz ki világmegváltó célokat, mert várhatóan nem fog minden egy csapásra megoldódni. Minél nagyobb pofont kaptál, annál hosszabb ideig tarthat, amíg újra lábra tudsz állni. Légy türelmes magaddal, nem kell még mindent tudnod! Megoldódik minden a maga idejében.

7. És ami a legfontosabb: ÉPÍTS RÁ!

Sohasem maga a történés a lényeges, hanem az, hogy mit kezdesz vele! Ha már mögötted van a nehézség, gondold végig: mivel gazdagított téged? Mit tett hozzád? Mit tapasztaltál meg önmagadból általa? Kivel-mivel ismerkedtél meg amiatt, hogy ilyen helyzetbe kerültél? Mi az, amivel csak így tudtál találkozni, máshogyan nem jött volna szembe veled? Milyen új érzések bukkantak fel benned, és melyik mire jó? Milyen új oldaladat engedte láttatni ez az esemény? Milyen embereket rendezett köréd, és mit tudtál tanulni tőlük? Mit éltél át a körükben? Mi az – akár érzés, akár tapasztalat, akár információ – amit csakis így ismerhettél meg, sehogy máshogyan? És mit fogsz kezdeni vele, mit tudsz építeni általa?

Ezek az igazi kérdések, nem a miért. Ha elkezded megválaszolni őket magadnak, már látni is fogod, hogy nem volt hiábavaló a fájdalmad.

Hiszek abban, hogy a világban rend van, hogy mindennek célja és értelme van, még akkor is, ha ez előttünk időlegesen rejtve marad. Nem vagyunk védve a váratlan események ellen. Tévedés, hogy mindig boldognak kell lennünk. Az ÉLET nem erről szól. Az életnek részei a váratlan történések is. Ettől olyan, amilyen. Ettől lüktet, ettől mozog, ettől gazdagodik – hogy velünk, az élet szereplőivel megtörténnek dolgok. És igen, lehet, hogy a jövőbeni események között is lesz majd olyan, ami földhözvág. De a súlyos nehézségeken túl is van élet, ami megér annyit, hogy ne feledkezz meg róla. Ne kösd oda magad egyetlen történéshez – hogy esélyt adhass milliónyi másiknak!

Nem a szerencse vagy a balszerencse, és nem is a siker vagy a kudarc változtatja meg az életedet, hanem mindazon élmények összessége, amelyeken keresztülmész.

Te magad vagy az életed értelme.

A nap holnap is fel fog kelni. Nem fog minden simán menni, de kezelni tudod majd a felmerülő problémákat. Meglátod, hogy megy ez neked. Amióta ebből a piszok nagy gödörből is kimásztál, azóta még jobban megy.