önmagad lenni!
– Avagy, mikor veszed észre, hogy nincs is veled semmi baj?
Az ember élete tele van olyan epizódokkal, amelyeket nem szeret maga körül, vagy éppen saját magában. Hányszor sóhajtasz fel egy-egy problémásnak tartott helyzettel kapcsolatban: „Mikor múlik már el végre?!” De ugye tudod, hogy nem fog? És azt vajon tudod, hogy ez miért nem baj?
““Múljon már el!”” A teljes bejegyzés megtekintése
Ez nem egy szokványos írás. Hogyan kellene írnom arról, hogy meghalt az apám?… “Aki távolodik, közelebb jön” A teljes bejegyzés megtekintése
Ismered az érzést, amikor valami annyira jó, hogy az már fáj? Annyira vicces, hogy az már-már tragikus? Annyira rossz, hogy az már jó?…
“Hogyan szabaduljak meg a fájdalomtól?” A teljes bejegyzés megtekintése
Volt már, hogy meglegyintett az öregedés gondolata? Úgy igazán. Talán amikor az ősz hajszálaidat figyelted a tükörben. Amikor a gyereked megszületett – vagy éppen elballagott a gimiből. Amikor rádöbbentél, hogy a munkahelyeden már mindenki fiatalabb nálad. Vagy amikor észrevetted, hogy már nem fog olyan gyorsan az agyad. Vagy csak egyszerűen, valamelyik születésnapodon, ahogyan a gyertyákat nézted a tortán.
“Tudunk mi öregedni?” A teljes bejegyzés megtekintése
Sok gyerekkel találkozom a munkám során. A szüleik azért hozzák el őket, mert segíteni akarnak nekik, és azért is, mert – bevallottan vagy sem – sokszor az az érzésük, hogy a gyerek problémáit valahogyan ők okozzák. Mintha ők lennének azok, akik nem tudnak jó szülők lenni. Na de ez vajon tényleg így van?
“A gyereknek a szülő gondja fáj?” A teljes bejegyzés megtekintése
Egész jól belejöttél az életedbe. Nem megy ugyan minden simán, de tudod kezelni a felmerülő problémákat. Úgy látod, megy ez neked.
És akkor történik valami igazán megrázó, ami a földbe döngöl. És nem értesz semmit.
“Hogyan mássz ki a mély, sötét gödörből?…” A teljes bejegyzés megtekintése
Szinte népbetegségnek számít a családanyák túlterheltsége és időhiánya. Vannak olyanok is közöttünk, akik nem is tudnak lazítani, és nem veszik észre, hogy ez hosszútávon mennyire káros. Miért és hogyan engedjük meg magunknak a kikapcsolódást a kismillió teendő közepette? Elmesélek egy történetet.
Akár rajongója vagy a balett műfajának, akár nem tudod hová tenni, az kétségen felül áll, hogy a táncművészek bámulatos dolgokra képesek egy-egy előadáson. Egy balett-táncosnak a légies, mégis precíz mozdulatok, a pillekönnyű és fenséges megjelenés érdekében többszáz izmot kell komoly munkára bírnia, összhangban kell lennie a zenével, figyelnie az apró részletekre, és úgy próbálni meg kifejeznie önmagát és az érzéseit, hogy abból minél többet adhasson át a közönségnek. Mindig is tisztelettel adóztam a táncosoknak, de amit a múlt héten az Operaházban láttam, számomra nem(csak) a táncjáték miatt volt lélegzetelállító és szívet melengető.
A férfiakról szeretnék beszélni. Akik nélkül nincs előadás
Egyik délután, hazafelé tartva, figyelmes lettem egy párbeszédre a buszmegállóban, egy 8-9 év körüli fiú és az anyukája között. Valahogy így hangzott:
engedd magad 