Önmagadról, Gyerekekről

„Anyu, éjszaka bejön a szörny!”

A bátorság nem a félelem hiánya

Amíg a kisfiam nyári táborban volt, a négyéves kislányom egyedül aludt kettőjük közös szobájában. Első este sírva panaszolta, hogy fél elaludni, mert jönnek a szörnyek. Tekintve, hogy sokat foglalkozom félelmek oldásával, higgadtan konstatáltam, hogy a suszternek most a saját cipőjét kell megfoltoznia. “„Anyu, éjszaka bejön a szörny!”” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról

Tudunk mi öregedni?

Volt már, hogy meglegyintett az öregedés gondolata? Úgy igazán. Talán amikor az ősz hajszálaidat figyelted a tükörben. Amikor a gyereked megszületett – vagy éppen elballagott a gimiből. Amikor rádöbbentél, hogy a munkahelyeden már mindenki fiatalabb nálad. Vagy amikor észrevetted, hogy már nem fog olyan gyorsan az agyad. Vagy csak egyszerűen, valamelyik születésnapodon, ahogyan a gyertyákat nézted a tortán.
“Tudunk mi öregedni?” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról, Gyerekekről

A te saját csokiboltod – az „önismeret-blabla”

Vannak, akik azt mondják, hogy az igazi önismeretre csak a beavatottak képesek. Hogy csak akkor lehet rá szert tenni, ha az ember jógázik, böjtöl, megtartóztatja vagy éppen meghaladja önmagát, hogy folyamatos erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy eljussunk abba a szent állapotba, ahol majd méltóvá válunk rá. Milyen szerencse, hogy ez nem igaz! Önmagunk megismeréséhez és megszeretéséhez nincs szükség semmi rendkívülire. “A te saját csokiboltod – az „önismeret-blabla”” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról, Gyerekekről

A gyereknek a szülő gondja fáj?

Sok gyerekkel találkozom a munkám során. A szüleik azért hozzák el őket, mert segíteni akarnak nekik, és azért is, mert – bevallottan vagy sem – sokszor az az érzésük, hogy a gyerek problémáit valahogyan ők okozzák. Mintha ők lennének azok, akik nem tudnak jó szülők lenni. Na de ez vajon tényleg így van?

“A gyereknek a szülő gondja fáj?” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról, Gyerekekről

Hátrafelé korcsolyázni – avagy miért nem értem, amit mondasz?

Gimnazista koromban tornaórán időnként korcsolyázni mentünk. Nem voltam különösebben ügyes, mégis nagyon szerettem a jégen siklani, gyorsulni, lassulni, íveket leírni… Csak hátrafelé nem tudtam menni. “Hátrafelé korcsolyázni – avagy miért nem értem, amit mondasz?” A teljes bejegyzés megtekintése

Gyerekekről

Ovikezdés – gondolatok, hogy könnyebben elengedd a félelmeidet (és a gyerekedet)

Hűvös a reggel, és szokatlanul korán indul. Lassan bandukoltok kettesben: te és a leendő óvodás. Elkezdődik valami, amit vártál is meg nem is, aminek örülsz is meg nem is, és amit tudsz is kezelni, meg nem is…

“Ovikezdés – gondolatok, hogy könnyebben elengedd a félelmeidet (és a gyerekedet)” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról

Hogyan mássz ki a mély, sötét gödörből?…

Egész jól belejöttél az életedbe. Nem megy ugyan minden simán, de tudod kezelni a felmerülő problémákat. Úgy látod, megy ez neked.

És akkor történik valami igazán megrázó, ami a földbe döngöl. És nem értesz semmit.

“Hogyan mássz ki a mély, sötét gödörből?…” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról

10 tuti kifogás, amivel eltereled a figyelmet önmagadról

Melyikben ismersz magadra?

Művészi szintre tudjuk emelni a hárítást, ha arról van szó, hogy törődnünk kellene saját magunkkal. Ahelyett, hogy az igazán fontos kérdéseket feltennénk magunknak, inkább menekülünk, kibúvókat keresünk, és észrevétlenül távolodunk attól a boldog élettől, amiről gyerekkorunkban álmodoztunk… Ideje, hogy lerántsuk a leplet az önsorsrontó hárításokról! “10 tuti kifogás, amivel eltereled a figyelmet önmagadról” A teljes bejegyzés megtekintése

Önmagadról

Beszéljünk a férfiakról!

A Diótörő tanítása – avagy férfiak nélkül nincs előadás

Akár rajongója vagy a balett műfajának, akár nem tudod hová tenni, az kétségen felül áll, hogy a táncművészek bámulatos dolgokra képesek egy-egy előadáson. Egy balett-táncosnak a légies, mégis precíz mozdulatok, a pillekönnyű és fenséges megjelenés érdekében többszáz izmot kell komoly munkára bírnia, összhangban kell lennie a zenével, figyelnie az apró részletekre, és úgy próbálni meg kifejeznie önmagát és az érzéseit, hogy abból minél többet adhasson át a közönségnek. Mindig is tisztelettel adóztam a táncosoknak, de amit a múlt héten az Operaházban láttam, számomra nem(csak) a táncjáték miatt volt lélegzetelállító és szívet melengető.

A férfiakról szeretnék beszélni. Akik nélkül nincs előadás

“Beszéljünk a férfiakról!” A teljes bejegyzés megtekintése