Önmagadról

Mit NE fogadj meg az új évre?

Előfordult már, hogy újévkor megfogadtad, idén már tényleg leadsz 15 kilót, kibékülsz a rokonaiddal és keresel egy új munkahelyet, mégsem lett belőle semmi?

Köszöntelek a teljesen normális emberek körében! 🙂

Ha a tavalyi fogadalmadat nem tudtad teljesíteni, az nem jellemhiba. Könnyen teszünk meggondolatlan ígéreteket, még saját magunknak is. Ha azonban az ígéretet nem tudjuk betartani, nemcsak csalódottak leszünk, de az önértékelésünk is egyre nagyobb mélységekbe zuhan. Noha nem biztos, hogy velünk van a baj. Lehet, hogy csak a cél nem volt megfelelő.

new-year-2930449_1920

Minden év elején át szoktam gondolni az elkövetkezendő hónapokat, és a terveim közé mindig beiktatok olyasvalamit is, amit abban az évben saját magamért tenni fogok. Amikor egy évvel ezelőtt volt szerencsém egy nagyszabású balett előadást végigélvezni, akkora hatással volt rám, hogy azt választottam az év célkitűzésének: balettra fogok járni! Tudtam, hogy ezt óvodás korban szokás elkezdeni, arról pedig már őszintén szólva lemaradtam, de nem a világot jelentő deszkák meghódítására támadt kedvem, csak a mozdulatok elsajátítására. Elábrándoztam, milyen magabiztos és könnyed leszek majd, ha már nem csak a plié megy, hanem a pirouette is… Elkezdtem hát utánajárni, hol lehet ilyesmit felnőttkorban megtanulni. Találtam is helyszínt, találtam segítséget, már csak bele kellett volna vágni – de ez érdekes módon valamiért nem akart sikerülni. Persze a munka, a háztartás és három gyerek mellett nehéz egy új, rendszeres elfoglaltságot beiktatni, sok szervezést és lemondást igényel, de azért nem megoldhatatlan. Én mégsem jutottam el odáig, hogy elinduljak az első táncórámra. Mindig közbejött hol ez, hol az, az évből pedig már jó néhány hónap eltelt… Kezdett gyanús lenni, hogy valami nem stimmel.

Aztán egyszercsak lehetőségem nyílt részt venni egy kortárs táncórán. Ami ugyan nem balett, de nagyon közel áll hozzá! Izgatottan készültem rá. Végre teljesül az elképzelésem, gondoltam, és boldogan siettem az első órámra… ami egyben az utolsó is lett. Ami ugyanis kívülről nézve ámulatba ejtett és elvarázsolt, testközelből rendkívül idegennek bizonyult. Megdöbbentően nehezemre esett követni az órát. Az oktató, karnyújtásnyira tőlem, gyönyörű mozdulatokat áramoltatott át a testén, amelyekre én is vágytam, a testem azonban nem engedelmeskedett. Borzasztóan csalódott voltam. Hogy lehet az, hogy ilyen egyszerűnek látszó mozdulatokat nem tudok végrehajtani? Azért jöttem, hogy jól érezzem magam, ehelyett kaptam egy óra tömény szenvedést és kudarcot… Végül, nagy nehezen, elfogadtam a korlátaimat. Beláttam, hogy hiába szupertürelmes és vérprofi az oktató, belőlem nem fogja tudni kihozni a táncművésznőt – egész egyszerűen azért, mert nincs meg bennem. Sok gyakorlás és még több kínlódás után valószínűleg képes lennék leutánozni egy-egy mozdulatot, de hát én nem ilyen gyötrelmes, erőltetett eredményre vágyom.

De ha nincs bennem pillekönnyű balerina, akkor mégis mi van bennem?

Megvizsgáltam újra, hogy mi is volt az, amit igazán akartam a tánctól. Mi volt az, ami vonzott hozzá? Mit kerestem benne? Milyenné akartam válni általa? Ki vagyok én valójában? És végül egészen más irányban találtam meg azt a mozgásformát, ami a válaszokat megadta számomra. Most box warrior (aerobic) tréningeket végzek. Hűha! Kicsit messze kerültünk a hattyúkirálynőtől… 😀 De a box már a legelső alkalommal magával ragadott. Először meg is ijedtem, miért élvezem ennyire, hiszen verekedni nem szép dolog, ezt kiskora óta tudja minden rendes ember, ugye. Én azonban nem ütök meg senkit, legfeljebb a villanykapcsolót célzom meg gondolatban, magáért a a mozdulatért viszont egyszerűen odavagyok. A balett kecsessége helyett a dinamizmus, a megfontolt, lassú mozdulatok helyett a villámgyors és koncentrált akciók egészen felpezsdítik a véremet. Ennél nagyobb flow élményt még egyetlen másik mozgásforma sem adott nekem. Hogy mások mit szólnak hozzá? Az nem számít. Magam miatt csinálom! Edzés után sokkal több az energiám, mint előtte, és szellemileg is jóval frissebbnek érzem magam. Magabiztosnak és könnyednek – akár egy táncosnő.

Az Ironman verseny nem került be az ezévi terveim közé (és valószínűleg jövőre sem fog), de jó érzés megtapasztalni, hogy sokkal erősebb vagyok, mint hittem. Pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy valaha is boxolni fogok – mint ahogyan azt sem, hogy balettozni tanulnék. Csak mozogni szerettem, a magam módján. Most azonban már nem kérdés, hogy tudok-e rá időt szakítani, vagy hogy átszervezzem-e a napomat, hogy beleférjen a box. Amikor úgy érzem, hogy igazán akarom, megtalálom a módját, hogy aznap kihozzam magamból a (galamblelkű) amazont. Mert ez tényleg belőlem fakad, ez tényleg az enyém! A balettet továbbra is lenyűgözőnek tartom, de a jövőben, mindenki örömére, megmaradok a nézőtéren.

karate-2578819_1920

Mielőtt elköteleződnél és letennéd a nagy esküt egy-egy céllal kapcsolatban, érdemes feltenni magadnak néhány fontos kérdést, hogy biztos lehess benne, teljesíthető az újévi fogadalmad!

Valóban, biztosan ezt akarod? – Balettozni akarsz, vagy csak mozogni? Kit akarsz előhívni magadból, a balerinát vagy a gladiátort? Pontosítsd a célodat! Mi az, amit vársz tőle? Mivé akarsz válni azáltal, hogy eléred? Csak ezen az egy módon tudod elérni a vágyott állapotot, vagy van rá esetleg más megoldás is?

Képes vagy rá igazából? – Tényleg meg tudod csinálni? Alkalmas rá a testfelépítésed, a habitusod, az életszemléleted, a bioritmusod, a gondolkodásmódod? Volt már hasonló törekvésed, ami jól sikerült, vagy ilyesmire még sohasem volt példa? Rendelkezel minden ismerettel ahhoz, hogy elérd, vagy esetleg tanulnod kell még hozzá valamit?

Megvan rá a motivációd? – Ad neked ez a cél annyival többet, hogy megérje miatta változtatni? Mindaz, amit ezáltal nyersz, pótolja azt, amit elveszítesz vele? Ha eddig nem tudtad megtenni – például elhagyni valamilyen rossz szokást – annak bizonyára nem az akaraterőd gyengesége volt az oka, hanem az, hogy nem találtál vonzó alternatívát. Ne erőből akard megoldani a feladatot, keresd benne azt, ami hívogat!

Tényleg sajátod ez a cél? – Meg KELL tenned, vagy meg AKAROD tenni? Neked fontos vagy másnak? Te akarod elérni, vagy elvárják tőled? Ha nem belőled fakad ez a terv, akkor nem is leszel eléggé motivált, hogy megvalósítsd. Válassz inkább valami mást! Olyat, ami tényleg rólad szól!

Rajtad múlik a cél elérése? – A te kezedben van a döntés? Hiszen csak arra tehetsz fogadalmat, ami terajtad múlik. Ha például költözködsz vagy felújítod a lakást, és ezzel kapcsolatban határoznád el magad, nézd meg, mi az, ami a te hatáskörödbe tartozik! A családod, a mesteremberek, pláne az időjárás nevében nem ígérhetsz meg semmit… Csak olyasmire tegyél fogadalmat, ami rajtad áll!

Ne fogadj meg semmi olyat az újévre, aminél a fenti kérdések közül bármelyikre is nemleges a válasz!

Mert akkor csalódni fogsz, és haszontalan lelkifurdalásnak adsz szabad utat. Finomíts, pontosíts addig, amíg igazán a magadénak nem érzed! Ha pedig év közben elakadsz, vagy rájössz, hogy rossz irányba indultál, tervezz újra! Változtatni mindig lehet – és időnként kell is. Nemcsak januárban, augusztusban is.

coffee-2608864_1920

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s