Ne félj találkozni önmagaddal!

avagy ki is a te legjobb barátod

Van valaki, aki figyeli minden mozdulatodat. Lát minden lépést, amit teszel, hall minden szót, amit kimondasz. Jelen van, amikor túláradóan boldog vagy, és olyankor is, amikor letaglóz a fájdalom. Tanúja annak, amikor csupa elismerésre méltó dolgot teszel, és annak is, amikor semmi nem jön össze. Biztat és együtt ábrándozik veled, szebbnél szebb történeteket talál ki – de ha éppen arra van szükséged, a legfélelmetesebb és legkilátástalanabb lehetőségeket vetíti eléd, amit valaha ember kigondolt a világon. Ismeri a hibáidat, egytől egyig. És ismeri a jó oldaladat is. Látja benned a ragyogást, még olyankor is, amikor te időlegesen megfeledkezel róla. Tudja, hogy mire van szükséged. Mindig rendelkezésre áll, és sohasem hagy el. Ott van melletted életed minden egyes pillanatában, bármi történjék is.

Ez a valaki – ez te magad vagy.

Az egyetlen ember, akire mindig, minden körülmények között számíthatsz.

Amikor egyedül maradsz, mert elhagynak, vagy éppen mert Te hagysz el másokat – vajon ki marad meg neked? Akit nem tudsz elveszíteni sohasem? Amikor mindenkivel összevesztél, amikor legszívesebben kimenekülnél a világból, saját magad elől nem tudsz elbújni – és ez így van jól. Csak te vagy magadnak – ennél azonban nincs hatalmasabb ajándék. Mert mindig van és mindig lesz egyvalaki, aki segíthet rajtad.

Te vagy magad a végtelen lehetőség. Az örök, állandó, legjobb barátod. Aki a legmélyebb gödörből is ki tud húzni.

Ismerkedj hát meg magaddal minél közelebbről! Hagyd abba a zakatolást, maradj csendben, és csak figyelj! Ha van kedved, akár le is ülhetsz a tükör elé, hogy nyugodtan szemügyre vehesd a képmásodat, vagy elővehetsz egy fényképet is magadról. Fürkészd az arcot, ami visszanéz rád a tükörből vagy a fényképről, és barátkozz vele. Ha eszedbe jutna, hogy esetleg nem tetszik az orrod formája, vagy hogy túl ráncos a nyakad, egyszerűen maradj csendben, és hagyd ezt a tévedést elúszni! Az orrod, a nyakad és a teljes valód úgy gyönyörű, ahogy van. Így vagy csodálatos. Ha azt gondolod, hogy bármit is meg kellene magadon változtatnod ahhoz, hogy szeretni lehessen téged – akkor ezt a gondolatot változtasd meg, de tüstént! 🙂

Nem abból adódnak a gondjaid, hogy nem vagy elég jó, hanem abból, hogy nem vagy önmagad.

Nézd meg jól a tükörben az arcot, és engedd magadnak megérezni, hogy az arc tulajdonosa milyen is igazából. Ne az legyen a fontos, hogy mit gondol róla a külvilág, vagy hogy szerinted vagy mások szerint milyennek kellene lennie, hanem hogy valójában milyen! A gondolataink össze-vissza csaponganak, önálló életet élnek, és eltakarják a valóságot, úgyhogy hagyd abba a gondolkodást, és csak figyelj! Ki ez az ember a tükörben, és mire van szüksége? Mit érez? Mi az, amit nem enged meg magának, pedig szüksége volna rá? Milyen örömei lennének, amelyeket távol tart magától? Bizalomra, szeretetre vágyik? Bízz benne és szeresd! Együttérzésre szomjazik? Add meg neki!

Ha nem fordítasz rá figyelmet, nem adod meg neki, amire szüksége van – lehet, hogy senki más nem fogja. Te vagy az egyetlen, akire mindentől és mindenkitől függetlenül számíthat. Engedd meg neki, hogy észrevegye, mennyire fontos ő számodra! Ha megkapja tőled a törődést, magad is meglepődsz majd, micsoda változáson fog keresztülmenni. Engedd meg neki, hogy megmutathassa a legjobb formáját! Hogy megörvendeztethesse a világot a lényével. Ne légy az ellensége! Ne fordíts hátat neki! Ne légy vele türelmetlen! Szüksége van rád.

Az, hogy irreális elvárásokat támasztasz magaddal szemben, egyáltalán nem természetes, hanem tanult dolog. Minden bizonnyal már gyerekkorod óta kitartóan gyakorolod. Hogyan is gondolkodhatnál másképpen, ha körülötted szinte mindenki ugyanezt csinálja? Meg is van az eredménye… Hány olyan ismerősöd van, akiről biztosan állíthatod, hogy az élete őszintén boldog és tartalmas, és nemcsak annak látszik? Hány barátod mondhatja el magáról, hogy elégedett önmagával és megtalálta a lelki békéjét? Valószínűleg kevesen vannak. A többség ahelyett, hogy önmagára figyelne, azon dolgozik, hogy a külvilág standardjai szerint éljen. Mert azt hiszi, hogy ha attól eltér, akkor nem fog számítani, akkor nem lesz értékes, akkor nem fogják szeretni.

Valóban erre van szükséged? Amennyi energiát a másoknak való megfelelésre fordítasz, éppen annyival kevesebb jut magadra és azokra, akik igazán számítanak. Mi lenne, ha másképpen csinálnád? Lehetnél te az az ember, aki másképpen dönt. Aki vállalja, hogy a saját életét éli, annak minden örömével és árnyoldalával együtt. Aki felvállalja, hogy emberi mivoltából adódóan időnként hibázhat vagy küszködhet nehézségekkel, és attól még nem lesz rossz ember. Ugyanolyan értékes, mint mások – akik szintén hibáznak, nehézségekkel küszködnek, és szeretetre vágynak. Mindannyian értékesek vagyunk, mégis sokszor megfeledkezünk róla, hogy saját magunkat is annak tartsuk.

Mennyivel egyszerűbb ez a gyerekek számára! Egy kisgyerek, aki most tanul járni, vajon milyen viszonyban van saját magával? Vajon elégedetlenkedik, kevésnek érzi magát? Azt tartja fontosnak, hogy a többi kisgyerek hogyan vélekedik felőle? Hogyan éli meg, ha elesik? Aggodalmaskodik, hogy nem fogják szeretni, ha ez a járás-dolog neki egyedül nem megy? Úgy hiszi, hogy nem tud változni?… Vagy csak egyszerűen örül az életének, a maga nehézségeivel együtt, és bízik abban, hogy jól fogja csinálni?

Bármit is gondoltál eddig, az életedben te magad vagy a legfontosabb személy. Érdemes magaddal jóban lenni. Ez tanulható és fejleszthető, ha igazán akarod. Légy kíváncsi magadra! Annyi minden lakozik benned, ami eddig még nem tudta megmutatni magát.

Engedd magad fontosnak lenni! Megérdemled.