Melyek a valódi vágyaid?

Ebben a rendkívül kiélezett, kontrollált helyzetben, amely most körülvesz bennünket, erőre kapnak, megmutatkoznak a vágyaink. Vannak köztük valódiak, ám olyanok is, amelyek csupán elfojtott érzelmekből fakadnak. Meg tudod-e őket különböztetni? Akarod-e őket kontrollálni, vagy inkább megadod magad nekik? És tudod-e, hogy mi jön azután?

Nemrég ezt a kérdést tették fel nekem: “Honnan erednek a vágyaink? Van-e különbség vágy és vágy között? Lehet-e, kell-e őket kontrollálni?”

Ha az esszenciáját akarom megragadni: a vágy egy érzés, ami további érzések átélésére sarkall. A vágyad beteljesülése által érezni akarsz valami olyat, ami (látszólag) most nincs meg neked.

Nagyon csalókák tudnak azonban lenni a vágyaink! Hányszor van úgy, hogy amikor beteljesül a vágyad, nem azt – vagy nemcsak azt – érzed és éled át, amit vártál tőle! Ez azért van, mert sokszor nem ismerjük fel a VALÓDI vágyainkat. Elképzelésekkel, elvárásokkal helyettesítjük őket. Mert úgy gondoljuk, hogy ha ez vagy az megtörténne, akkor boldogok lennénk. Ez azonban legtöbbször az elménkből születik, nem a szívünkből, nem a valódi lényünkből. Vajon miért hisszük, hogy anélkül nem lehetünk boldogok, hogy ez vagy amaz megtörténne velünk?

Azzal nincs semmi baj, amikor mondjuk éhes vagy (ét-vágyad van), vagy amikor pihenésre vágysz, mert kimerültél. Nem is arról beszélek, amikor minden nehézség nélkül meg is szerzed azt, ami után sóvárogsz: megveszel mondjuk egy futócipőt, amit már régóta kinéztél magadnak, vagy megszervezel egy találkozót egy barátoddal, akivel már régen nem beszéltél. De mi van abban az esetben, amikor a vágyaddal kapcsolatban disszonanciát érzel? Ha úgy érzed, hogy valamiért nem engedheted meg magadnak azt, ami után áhítozol? Mert nincs rá pénzed, mert valakit megbántanál vele, mert nem vagy abban a helyzetben, mert nem illik… A magyarázat bármi lehet.

Ha ilyenkor elfojtod magadban az érzéseket anélkül, hogy ránéznél az okára, azzal nagyon rosszat teszel magadnak. Mert a vágyad nem akar mást, mint ráirányítani a figyelmedet valamire, amit eddig ignoráltál. Ha továbbra sem figyelsz rá, jaj neked! Addig fog erősödni, amíg át nem veszi fölötted az irányítást és maga alá nem temet. És egyszercsak azon kapod magad, hogy olyat teszel, amit korábban soha, vagy ami még rosszabb, hogy fogalmad sincs róla, mit csinálsz… Ott már hiába is szeretnéd kontrollálni magad, elszabadulnak az indulatok. Szétesik az életed. Ha mindezt elkerülendő, olyan erővel próbálod uralni a vágyaidat, hogy semmiképp se tudjanak befolyásolni (ami persze csak a felszínen tűnik sikeresnek), akkor az elfojtott érzéseid fizikai tünetekben fognak materializálódni. A tested fogja megsínyleni azt, amit lelkileg nem bírsz kezelni.

Az ember cselekedeteit az érzések mozgatják. Nem lehet őket figyelmen kívül hagyni.

Amikor megszületik benned a vágy, az mutatni akar valamit. Önmagadból. Valaki megszólalt benned, akire eddig nem figyeltél. Ne félj tőle! Nem erősebb nálad. Nem kell átadnod neki a parancsnokságot. De vedd észre, vedd tudomásul hogy ott van. Ő is benned van, egy alkotórészed, aki nélkül nem lennél az, aki vagy. Vajon miért feledkeztél meg róla? Azért kezdett el most emelt hangon dirigálni, mert figyelmen kívül hagytad. Ő is élni akar benned! S ha nem tudja felhívni magára a figyelmedet szép szóval, hát megteszi erővel: olyan helyekre visz téged, ahol kitombolhatja magát, ahol végre érvényesül.

Elnyomott érzésekből rengeteg olyan vágy fakad, amely arra irányul, hogy a jelenlegi körülményeid megváltozzanak. De valójában nem a körülményeket utálod – hanem azt az embert, aki ezek között a körülmények között vagy.

Ha olyan vágy motoszkál benned, ami miatt kellemetlenül érzed magad, amit szégyellsz, amit félsz követni, amire haragszol, azt javaslom, ne hagyd figyelmen kívül! Ahelyett, hogy elfojtanád, vagy hogy megadnád magad neki, inkább figyeld meg, hogy ki az, aki vágyakozik benned. Figyelj rá, és mondd neki: “Igen, tudom ki vagy. Igen, tudom hogy itt vagy te is. Ismerlek téged. És szeretlek.” Abban a pillanatban el fog hallgatni, és a helyére kerül. És akkor rájössz majd, hogy nem kell semminek történnie ahhoz, hogy boldog lehess. Mert amit reklamálsz, az már rég megvan. Nálad van. Te tudod odaadni saját magadnak. Senki mástól nem kaphatod meg.

Örülhetsz annak, aki és ami most vagy, hiszen úgysincs semmi más, csak ez. Hogy holnap mi fog történni, még ismeretlen – de hogy hogyan fogod érezni magad attól, ami jön, az nem függ senki mástól, csakis tőled.

Ha nincsenek vágyaid, akkor bármi jöhet. De ettől függetlenül is jön. És ha eléggé ismered önmagadat, akkor nem az fog jönni, amit a ki nem élt, elfojtott érzelmeid hívnak életre, hanem az, amire valójában szükséged van.

Ebben a rendkívüli helyzetben, amelyben a vírusveszély miatt most mindannyiunknak része van, megmutatkoznak a vágyaink. Most ránk kényszerített korlátok között élünk. Mintha a vírus uralma alatt tartaná a mozgásteredet, a gondolataidat, az életedet… De nem lehet, hogy a szíved mélyén éppen azt akartad, hogy a világ megváltozzon? Nem lehet, hogy mélyen legbelül arra vágytál, hogy a Föld forduljon ki a sarkaiból? Történjen valami, amiben még soha nem volt részed? Hogy megláthasd, mi lesz veled, ha a régi kerékvágás eltűnik, ha soha nem tapasztalt körülmények közé kerülsz. Megláthasd, milyen ember is vagy! Válaszokat találhass a már régen feltevésre váró kérdéseidre. Hogy megérthesd végre: nem kell menekülnöd semmi elől, mert bármivel is találkozol az életben, az te magad vagy!

A biztonság, állandóság utáni vágyódás természetes, mert az életben maradáshoz biztonság kell. Maga az állandóság azonban természetellenes. A világ nem így működik. A túléléshez biztonság, de az ÉLET-hez szabadság kell.

“A legtöbb ember ezen a világon talán nem is igényli a szabadságot, csak azt gondolja, hogy igényli. Ebben az illúzióban ringatja magát. A legnagyobb zavarba esnének, ha tényleg megadatna nekik.”

(Murakami Haruki)

Az elfojtott érzésekből fakadó vágyaid el fognak enyészni azonnal, amint megengeded magadnak a vágyakozást, és elfogadod, megszereted magadban azt, aki vágyakozik.

Nem az a kérdés, hogy engedj-e a vágyadnak. Átengedheted magad neki, vagy visszafoghatod magad – bármelyiket is választod, történni fog valami. Valami, ami rólad szól. A helyzet úgyis adja majd magát, te pedig majd hozol egy döntést.

De amikor a valódi vágyad bukkan fel, azt fel fogod ismerni. Nem lesz mögötte semmilyen rejtett tartalom. Nem lesz semmilyen kézzel fogható indok, amivel meg kellene magyaráznod. Egyszerűen csak tudni fogod, hogy ez az utad. Nem felzaklatni fog téged, hanem megnyugtatni.

Ha a valódi vágyadat követed, nem szétesni fog az életed – hanem kiteljesedni.