Önmagadról

Hogyan ne haljak meg a szaunában? – avagy ismerem-e eléggé azt, aki vagyok

Néhány hete nyaralni voltunk, nagyobb társasággal. A férjem külön örült a wellness részlegnek, mert imád szaunázni. Nekem ugyan mindegy volt, mert az orrom nem bírja a forró levegőt. Mondtam is a többieknek, hogy én nem bírom a szaunát, sajnos ez van. Valaki pedig visszakérdezett: ”Biztos vagy benne?”

question-511568_1280

Persze! Micsoda buta kérdés, hiszen jól ismerem magam!

Tudom például, hogy a rózsaszín jól áll, a narancssárga viszont nem. Tudom, hogy szeretem a görögdinnyét, de a lecsót utálom. Tudom, hogy reggelente nehezen bírok felkelni, ezzel szemben este sokáig produktív vagyok. Hogy lenyűgöz a szépirodalom, félek a pókoktól és kissé lusta vagyok. És hogy nem bírom a szaunát!

Na de, valóban olyan biztos ez? Mi van akkor, ha tévedek?

Elgondolkodtam.

Évekkel ezelőtt, egyszer-kétszer próbáltam szaunázni menni, de minden elszántságom ellenére sem tudtam 15 másodpercnél többet bent tölteni. Úgy éreztem, hogy azt az izzó levegőt nem tudom sérülés nélkül belélegezni, a forróságtól leég az orrszőröm, kiég a torkom, meghalok… El is könyveltem magamban, hogy akármennyire is egészséges a szauna, egy mazochista őrült volt, aki kitalálta. Szaunázzon csak, akinek azbesztből van az orra, nekem ez nem való. Persze valahol ott bujkált bennem a gondolat, hogy miért vagyok én ilyen pancser, ha másoknak nincs vele gondjuk. Mindig irigykedve néztem az ablakon át az üde bőrű, csillogó tekintetű embereket, akik könnyedén beszélgettek a gőzfelhőben, majd felszabadultan, illatosan léptek ki onnan.

A meleget önmagában nagyon szeretem. Lételemem a napfény, mintha egyenesen napelemmel működnék. Olyan mérhetetlenül jó érzésem van a napsugaraktól, mintha a szívemet-lelkemet olvasztanák fel. Minél jobban égeti a nap a bőrömet, annál inkább érzem, hogy élek. Akkor meg hogy lehet az, hogy nem bírom a szaunát?

Mi van akkor, hogyha nincs is igazam, ha esetleg mégis bírom, csak eddig valamit nem jól csináltam? Megijedtem ettől a renitens gondolattól, elvégre a saját, jól bevált igazságait nem szokta megkérdőjelezni az ember… A perzselő levegőtől való félelmem azonnal fel is bukkant, de most úgy döntöttem, nyitott leszek, és adok egy esélyt magamnak. Hátha csak az volt a baj, hogy korábban túl korán feladtam! Akármi is lesz, most vállalok odabent 2 egész percet! Ha 2 perc után is bírhatatlanul ég az orrom, akkor majd kijövök, és tudni fogom magamról, hogy bár a szauna továbbra sem nekem való, azért elég bátor voltam még egyszer megpróbálni.

Aznap este hangosan dobogó szívvel léptem be az illatos fakabinba. Az ajtóhoz legközelebbi, legalsó padra ültem le. Egyetlen felesleges mozdulatot sem tettem, szinte még a szememet sem mozdítottam el a homokóráról, csak épphogy pihegtem. Iszonyúan forró volt! Borzasztóan fájt az orrom, a könnyem is kicsordult. Megpróbáltam szájon át lélegezni, de nem segített semmit. Bámultam az órát, elszántan koncentráltam, vártam, hogy mikor telik le a két perc… és egyszerre megéreztem valami gyönyörűt. A meleg levegő, a forró pára nem az orromon keresztül támadt rám, hanem puhán, szeretettel, odaadóan körbeölelt. Az az izzó környezet csodálatos, otthonos érzést adott nekem, mintha hazataláltam volna… Minden sejtem egyszerre sóhajtotta: „Végre! Erre várunk már évek óta!” Ahogy a figyelmemet végigvezettem a testem minden pontján, be kellett látnom, hogy ez fantasztikus érzés. Még hogy én ezt ne bírnám? Micsoda marhaság, hiszen egyenesen nekem találták ki! Az orrom továbbra is fájt, bár talán kicsit kevésbé. A testem többi részén tapasztalt fenséges érzés azonban egészen mellékessé tette, hogy megmarad-e épségben az orrszőröm. Olyan könnyed, megnyugtató volt az egész, mintha mindig is így csináltam volna.

bath-1317997_1920

Akkor este megismertem valami újat önmagamból. Hiszen én szeretek szaunázni! Erről korábban egészen mást gondoltam.

Vajon a többi meghatározás, amit saját magam jellemzésére használok, végleges?

  • Mi van, ha a narancssárga szín is csodásan állna, csak kicsit többet kellene napoznom hozzá?
  • Mi van, ha eddig csak olyan lecsót kóstoltam, ami nem volt igazán jól elkészítve?
  • Mi van, ha csak egyszerűen kimerült vagyok, és a felborult bioritmusom miatt nem tudok reggel felkelni?
  • Mi van, ha csak azért tetszenek annyira a könyvek, mert nem fordítok elég figyelmet a való életre?
  • Mi van, ha csak megszokásból nem merek puszta kézzel megfogni egy nyolclábú kis állatot?
  • Mi van, ha a lustaságom egyszerűen motivációhiány?

Van még mit felfedezni magamban. Ha nyitottan, változásra készen állok a jövő elébe, sok minden kiderülhet. Lehet, hogy narancssárgát továbbra sem fogok hordani, de felveszek más, élénk színű ruhadarabokat. Lehet, hogy a lecsót továbbra sem fogom szeretni, de esetleg megkóstolom a szusit. Lehet, hogy ha minden este fél 10-kor lefekszem, sokkal több energiám lesz másnap. Lehet, hogy a szomszédaim sokkal érdekesebbek, mint a regényhősök. Lehet, hogy egy pókot sokkal könnyebben kiveszek a fürdőkádból, mint egy százlábút. Lehet, hogy ha izgalmas célokat tűzök magam elé, eszembe sem jut majd halogatni őket. Nem tudom.

De meg akarom tudni! Mert az leszek én, igazából.

aware-1207669_1920

Semmi sem végleges! Bármit is gondoltál eddig magadról, az változhat! Az élet megmutat Téged saját magadnak, engedd meg neki!

Válj nyitottá, és figyeld, mi történik! Meg fogsz lepődni.

A szaunában csak az első néhány levegővétel a nehéz!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s